Hihetelen ez a hely (Sandvig), napfelkeltére ébredtem. A shelterben olyan pozícióban aludtam, hogy amint kinyitottam a szemem, a tenger látványa fogadott, a horizonton épp előbukkan a nap, a közelben pedig a kikötő látványa, tényleg leírhatatlan. A telefonom sajnos teljesen le volt merülve, én meg így napfelkeltekor nagyon kómás voltam, így fénykép nem készült. Ez megint egy olyan pillanat volt, amit fénykép híján kénytelen vagyok örökre az agyamba vésni. Hiába, ilyen hely ez a Sandvig.

Visszaalvás után 8 körül keltem, ekkor már eléggé sütött a nap és jól felmelegített, nem tudtam tovább aludni, de nem is akartam, ma megint hosszú nap várt rám. A kontinentális reggelit én nyitottam, de hamar terülj-terülj asztalkám lett belőle, miután mindenki megint bedobdta az összes kajáját a közösbe.

Szuper hely volt ez a Sandvig Havn, nehéz lesz überelni… Ez a shelter dolog nagyon bejött, egyébként volt itt áram és vízcsap is, mosdóval, valamint külön fiú/lány wc. A legjobb dolog mégis a többiek megismerése volt, hatalmas élmény volt a tegnap este!

Reggeli után búcsúzkodás, majd sikerült elindulnom. Nem jutottam messzire, ugyanis eszembe jutott, hogy a parttól kb. 200m -re egy háznál már este is találtam wifit, úgyhogy most is megálltam ott. Megnéztem a neten a Stevns Klint nevű helyet, amit a dán fickó ajánlott. Igaz, 20km kitérő, de úgy döntöttem, nem hagyom ki. Így a mai táv is 120 km lesz, aminek a szokásos komolyabb tempóban vágtam neki. Broskovnál megálltam egy pihenőre, találtam egy fantasztikus tóparti piknik- és horgászhelyet.

Szép idő volt, de néha beborult, sőt elkezdett viccelődni az eső is, de nem tudták eldönteni, hogy süssön a nap, vagy éppen essen az eső. Minden esetre nagyon beborult, de a zuhét megúsztam. A dánoknál nagy divat árulni mindenfélét az út szélére kipakolva. Mármint ez a saját portájuk elé kirakott asztalt jelent, amire mindenfélét ízlésesen kipakolnak eladásra kínálva, gyakorlatilag ruhától a mézig mindent meg lehet találni.

Kb. 50 km megtétele után értem el Stevn Klintet. Mit is mondhatnék, megérte a kitérőt. Itt található egy templom, egy 40m -es sziklafal tetejére építve, még hozzá az 1200-as évektől kezdve! A partra lépcsőn lehetett lejutni, onnan is csináltam pár képet. Lenyűgöző hely.

Ezek után találtam egy kajálásra meglehetősen alkalmas helyet. A templomnézés előtt még foglalt volt az asztal két bringás által (róluk később), de mire visszaértem, elhúztak, úgyhogy kezdődhetett a májkrém és grillmaradék lakoma. Nem volt rossz a kilátás, naJ

Tovább haladva Koppenhága felé, Koge előtt eléggé pofás strandba botlottam. Nem volt nehéz, végig a parton vezetett az út. Azt mondtam, hogy most vagy soha, süt a még nap, muszáj fürdeni egyet a Balti-tengerben! Úgyhogy merültem is egyet, no nem kell nagy úszásra gondolni, mivel elég hideg volt a víz. Ami még nem adott nagy bizalomra okot, az az volt, hogy a parton volt egy vízminőség mérő. Kb. úgy kell elképzelni, mint egy parkolóautomata, volt rajta három lámpa, ami azt hivatott jelezni, hogy az elmúlt három napban megfelelt-e a vízminőség. Mivel mindhárom lámpa zölden világított, ezért a vízminőség kérdésen gyorsan túlléptem, bízva a dán szakértésbenJ

Kogeban megálltam még egyszer egy kilátónál, fölszaladtam, leszaladtam és nyomás tovább. Azért megérte megállni itt is.

A terv mára egyébként az volt, hogy Nikosz lakására megyek egyből, majd gyors zuhany után tiplizünk bulizni. Szóval nyomtam tovább, még volt hátra kb. 40km, amikor leelőzött két srác. Látszott, hogy ők is hosszabb túrán vannak. Először azt hittem, hogy e-bikeal nyomják, mert én is elég gyors voltam, de aztán hamar rájöttem, hogy a szélárnyékkal játszanak és gyakran cserélgetik, hogy ki megy elől, addig a hátsó pihen, majd megint megy előre és izomból nyomja neki. Több se kellett nekem, felzárkóztam gyorsan harmadiknak. A következő lámpánál össze is ismerkedtünk gyorsan, ők németek, én magyar, mindannyiunknak Koppenhága a cél, stb. Jó fejek voltak, megbeszéltük, hogy innentől együtt megyünk, úgy még jobb ez a szélárnyék móka. Ők egyébként Hamburgból jönnek és Koppenhága a végcél, valami barátaikhoz jönnek és ők is hasonló bulis okok miatt siettek, mint énJ Természetesen ők voltak azok, akik előttem kajáltak Stevn Klintnél. Először nem értettem, hogy hogyan kerültek mögém úgy, hogy ők gyorsabbak voltak, én még kajáltam a sziklánál és még a tengerben is fürödtem meg kilátóztam is. Aztán kiderült, hogy ők szigorúan követik a hivatalos Hamburg-Koppenhága bringautat, ami azért sokszor nem leggyorsabb út és nem is mindig legszebb. Ezen kívül fagyiztak extrém hosszú ideig Kogeban, valamint ők is strandoltak egyet valahol. Erre a bringaútra egyébként én is többször rátévedtem, de inkább a GPS-t követtem, ez a taktika nekem jól működött. Most azonban üsse kavics, követtem a német barátokat, mert így gyorsabban tudtam haladni. Szerintem összességében időt nem nyertem a dolgon a bringaút kanyargózása és a sorozatos útkeresések és eltévedések miatt, viszont mindenképp megérte, hiszen jó fejek voltak a németek és végig dumáltam velük.

Koppenhágába érve elbúcsúztunk egymástól, nekem a város ÉNY-i részére kellett eljutnom, nekik csak az állomásig. Egyébként fantasztikus látvány fogadott minket, amikor naplementében érkeztünk meg a belvárosba, hihetetlen volt, sajnos a fotók nem adják vissza az élményt.

És végre megérkeztem Nikoszhoz, jee! Természetesen a zuhany és a buli sem maradt el, de ezt majd a holnapi bejegyzésben kifejtem. Koppenhága gyönyörű, ez már mostanra kiderült, nagyon tetszik ez a város.